Wadi Rum

Életem egyik legelképesztőbb élménye volt az, hogy ide eljutottam. Sok barátomtól informálódtam már a környezetről, a helyről, mennyire nehéz eljutni ide, milyen programokat lehet csinálni, és legfőképpen a benyomásukról. Egytől-egyig mindenki azt mondta, hogy csoda ez a hely, egyáltalán nem veszélyes, és kihagyhatatlan élmény. Hosszú szervezés után 2026 januárjában sikerült is megszervezni az utat az egyik legjobb barátommal (ő olyan nekem, mintha a testvérem lenne), többet között ezért is vártam nagyon az utat (6 év után sikerült összehozni újra egy közös utazást).

Alapvetően Amman repterétől 3,5 óra autóútra van Wadi Rum, Aqaba városától viszont csak bő 1 óra kocsikázással elérhető. Amman-ba Wizzair járatai közlekednek (jóval olcsóbb, mint a Ryanair járatai), Aqaba-ba viszont Ryanair repülőgépek mennek. Mi Ammanban szálltunk le, és onnan bérelt autóval vettük célba a Holt-tengert, Wadi Numeirát, majd Wadi Rum térségét, visszafelé pedig Petrába is ellátogattunk.

Mit is érdemes tudni Wadi Rumról? 

Előre bocsájtanám, hogy ez egy hosszabb olvasmány lesz, egyrészt mivel elképesztően friss és sok élmény kavarog bennem, másrészt pedig mert rengeteg jó fényképet sikerült készítenem. Remélem át fogom tudni adni azt az érzést, amit ezen a helyen éreztem, és érdeklődéssel fogjátok olvasni ezt az írásomat és élménybeszámolómat, természetesen teletűzdelve a már fentebb említett rengeteg fényképpel.

Megjegyezném továbbá, hogy az eddigi utazási blogjaim közül számomra a történet és fényképanyag itt Wadi Rum területén sikerült a legminőségibbre, így bízom benne, hogy elnyerheti a kedves olvasó tetszését, és meghozom a kedvét egy jövőbeli Jordán úthoz.

Wadi Rum Jordánia egyik legkülönlegesebb és legikonikusabb tája, egy hatalmas sivatagi vidék az ország déli részén, Aqaba közelében. Gyakran hívják "a Hold völgyének", és nem véletlenül: a vöröses homok, a monumentális gránit- és homokkőszirtek, valamint a szinte földöntúli csend tényleg olyan érzést kelt, mintha egy másik bolygón járnál. Ez nem klasszikus értelemben vett "wadi" (szoros, patakkal), hanem egy óriási, nyitott sivatagi völgy- és hegyrendszer.

A táj fő ereje a méreteiben rejlik. Több száz méter magas, sima falú sziklatornyok emelkednek ki a homokból, köztük természetes boltívek, kanyonok, sziklalabirintusok és végtelennek tűnő síkságok. A fény folyamatosan változtatja a színeket: reggel rózsaszínes, napközben vakítóan vöröses-narancs, naplementében pedig mély bordó és arany árnyalatokat kap. 

Emiatt Wadi Rum különösen fotogén, és nem véletlen, hogy számtalan film forgatási helyszíne volt – például több Star Wars részt is forgattak itt, például 2016-ban a Star Wars: Rogue One-t, vagy 2019-ben a The Rise of Skywalker-t, vagy említhettem volna a Lawrence of Arabia-t, a Mentőexpedíció-t (The Martian) vagy a Dűne egyes jeleneteit is.

A terület kulturálisan is nagyon gazdag. Wadi Rum a beduinok otthona, akik ma is itt élnek, részben hagyományos, részben modernizált formában. A legtöbb látogatás beduin vezetőkkel történik, akik terepjáróval visznek be a sivatag mélyére, megmutatják a sziklarajzokat, régi feliratokat, természetes forrásokat és a legendás helyeket. Az esték gyakran tábortűzzel, teával, hagyományos vacsorával és teljes csillagcsenddel zárulnak – Wadi Rum az egyik legjobb hely a Közel-Keleten csillagnézésre. Az éjszakát semmilyen mesterséges fényszennyezés nem zavarja, a sötét eget kizárólag a Hold fénye illetve a csillagok ragyogják be. Életem legszebb csillagnézős estéjét itt töltöttem. Csak kiültünk a teraszunkra, és néztük az eget, figyeltük mennyi csillag is van az égen, amit máshol például Európán belül nem is lehet észlelni. Ami miatt még különleges volt, hogy ezt a látványt társította még egy hihetetlen csend élmény. Se autók, se repülők hangja, emberek zaja, semmi nem zavarta a kilátást. Totális csend, nyugalom, mintha egy másik bolygón lenne az ember. 

Egy nagyon kedves barátom - akivel az utazásunk előtt sokat konzultáltam a hellyel kapcsolatban - fogalmazta meg számomra a legprecízebben az élményt:

"Soha nem hallotta még ilyen csendet életemben."

Egyrészről eléggé ambivalens, másrészről pedig tökéletes megfogalmazás. Aki járt itt, és átélte ezt az élményt, szerintem pontosan tudja, hogy is értette ezt a mondatot, és miért is annyira tökéletes megfogalmazása ennek az élménynek! Felocsúdva az éjszakai élményből, minden egyes reggel ez a kilátás fogadja az embert napfelkeltekor. Személyes véleményem szerint a látvány megunhatatlan.

Amit mindenkinek ajánlok, hogy akár a szállása által szervezett, akár interneten bárhol foglalva, de fizessen be mindenképpen egy sivatagi dzsip túrára. Vannak 4-5-6, illetve 8 órás sivatagi dzsip túrák is. Hogyha a szállással foglal az ember, azért lehet jobb döntés, mivel ott nem feltétlenül nagy csoportos (6-8-10 fős) utakat szerveznek, hanem személyesebb, kisebb csoportokat visznek ki autóval a sivatagba. Mivel mi offseason-ben voltunk, tehát télen, ezért alapvetően is kevesen voltak a szállásokon (hál’ istennek), így ketten utaztunk csupán a dzsip hátulján.

Ami külön élményt adott, hogy a napi túrák végét összehangolják, és naplemente előtt fél órával minden egyes dzsip egy központi sziklarészhez érkezik be, hogy a csoportok együtt tudják nézni a naplementét. Különböző útvonalak, különböző célok, különböző kultúrák, mégis a nap végén egy helyen találkoznak, és egy cél érdekében ülnek ki ugyanarra a sziklacsoportra. Azért, hogy megcsodálják együtt a sivatagban a naplementét. Szerintem nagyon jó szervezésre vall, és a nap végén igazán jó közös benyomást hagy maga után.

Természetesen nem maradhatnak el a naplementében fotózott képek sem. Főleg ilyenkor, amikor távolabbi célpontokat szeretnék fotózni, rendkívül hasznos a 70-200 mm-es objektívem, amivel egészen messzi fényképeket is képes vagyok elkészíteni. A gyönyörű naplemente nézése közben lettem figyelmes egy rendkívül különleges eseményre. A messzi távolban észrevettem két bátor túrázót, akik feltúráztak a naplementében egy magasabb hegyvonulatra, megteremtve ezzel számomra a közel tökéletes megkomponált képet.

Fontos "szabály" a dzsip túrák foglalása esetén, hogy MINDIG alkudni kell az árból (ez az előnye ha a helyszínen foglal valaki programot és nem interneten). A helyiek tudniillik a turizmusból élnek, és inkább fölé lövik az árakat tudván, hogy úgy is alkudnak majd az oda érkezők (része a kultúrának), ha meg esetleg nem, azzal csak jól járnak. A szállással az út előtt és közben is folyamatos kommunikációban voltam, minden egyes kérésünk, kívánságunk azonnal teljesítették, ebben Rashid nagyon nagy segítségünkre volt. Később megismerkedtünk a szállás tulajdonosával is, Hatemmel, akinek a folyamatos kedvességét és vendégszeretetét élvezhettük az egész utunk során. Alapvetően elmondható, hogy az utóbbi évek során egyre jobban megkedveltem az arab országokat, és azt a kedvességet, tiszteletet, és vendégszeretet, amit az oda látogatók felé közvetítenek. Folyamatosan kínálnak a helyi beduin teájukkal (ami mellesleg nagyon finom, és sok energiát ad), sokat mesélnek a helyiekről, hogyan élnek, miket esznek, miből élnek. Persze ehhez a vendég részéről nagyfokú nyitottság szükséges, de úgy gondolom, hogy egy ilyen, szinte isten háta mögötti különleges helyre csak így érdemes elutazni: azzal a szándékkal, hogy az arab világ színes etnikai és kulturális közegét testközelből ismerjük meg, és minél mélyebb betekintést nyerjünk a helyiek mindennapjaiba és hagyományaiba.

Örülök, hogy a sivatagi túra során is megismerhettem új embereket, mert rengeteg helyi szokást és ismeretet lehet szerezni tőlük. 

• Nilo-t, aki a dzsip túránkat vezette. Rendkívül átfogó tudása van a sivatagról, valószínűleg ő már a sok éves túravezetői rutinja okán úgy ismeri a sivatagot és a sziklákat, mint a tenyerét. 
• Itajak-ot, akivel az Um Frouth Rock Arch mellett elegyedtünk beszélgetésbe. Elmondta, hogy nagyon szerencsések vagyunk hogy csak fel kell mászni a sziklára, és egyből képet csinálhatunk, hiszen fő szezonban állítása szerint körülbelül 1 óráig kell sorban állni, hogy valaki sorra kerüljön, és képet tudjon csinálni a sziklán.
• Ahmad-ot, akivel igaz sokat nem beszélgettünk szúrós nézése és komor tekintete miatt, de kedvesen tökéletes helyi beduin modelt állt a képekhez. Ezúton is köszönöm az ő közvetlenségét is.

Ezen a ponton elérkeztünk a sivatagi túra egyik legmeghatározóbb részéhez. Szeretném bemutatni azokat a képeket nektek, amik a kora reggeli napfelkelte, és a délutáni naplemente fényeiben készültek, és nagyon közel állnak a szívemhez. Egyrészt természetesen azért is, mivel nagyon megfogtak engem, másrészről pedig azért, mert nagyon ritka és egyedi pillanatokban készültek. Olyan látványt lehet itt látni, amit szerintem sehol máshol.

Kezdeném a számomra abszolút nyertessel, ahol a reggeli fények tökéletesen rétegződve megvilágítják a sivatagi hegyeket. Irigy vagyok arra a kis házra a kép alsó részében, ahol minden reggel erre a kilátásra lehet felébredni.

Ugyanez a napfelkelte látvány néhány, kicsit más perspektívából. A helyszínre reggel 7:00-kor indultunk egy beduin és két teve társaságában. Természetesen a helyiek pontosan tudják, hol vannak a legjobb helyek, ahonnan érdemes nézni a napfelkeltét. Sajnos a tevegelés vezetőjével nem sikerült sokat beszélgetnem, - amíg oda nem értünk arra a sziklacsoportra, ahonnan nézni fogjuk a napfelkeltét -  mivel nem tudott nagyon jól angolul, de a helyszín választásért így is köszönet illeti meg őt.