Kairó
Kairó Egyiptom nyüzsgő fővárosa, ahol az ősi történelem és a modern nagyvárosi élet folyamatosan egymás mellett van jelen. A város legismertebb jelképei a gízai piramisok és a Szfinx, de Kairó igazi arca a forgalmas utcákban, bazárokban és a Nílus mentén bontakozik ki. Az iszlám örökség, a mecsetek, történelmi negyedek és múzeumok különleges hangulatot adnak a városnak. Kairó intenzív, zajos és kaotikus, ugyanakkor rendkívül izgalmas úti cél azoknak, akik szeretnék közelebbről megismerni Egyiptom kulturális szívét.
Alapvetően én mindig is egy olyan célpontnak gondoltam Kairót, ahová egyszer minimum muszáj eljutnom, már csak a gízai piramisok miatt is. Két repülőtérrel is rendelkezik Kairó, az egyik a fő reptere (CAI), illetve a másik egy kisebb reptér, főleg európai járatok szállnak itt le (SPX). Wizzairnek közvetlen járata is van ide, általában szerintem elég olcsón ki lehet fogni repülőjegyeket.
Hogyha utazok, én mindig szeretek az adott környezetből minél többet látni. Ennek okán helyi repülő járattal is közlekedtem, és ha jól emlékszem a következő útvonallal utaztam ki Egyiptomba: Budapest-Kairó , Kairó - Sharm el Shejk , Sharm el Shejk - Isztambul - Budapest. A három repülőjegy ára ha jól emlékszem, nem érte el a 60ezer forintot, úgyhogy mindenképpen érdemes jól megválasztani, mikor és hova utazik az ember.
Mindenképpen szeretném azzal kezdeni Kairó jellemzését, hogy annak ellenére, hogy kettős érzéseim vannak a várossal kapcsolatban, a történelmi jelentőséggel bíró látványosságok és a naplementék/napfelkelték minden rossz élményt feledtetni tudnak.
Mint már oly sokszor korábban említettem, minden egyes helyen ahol járok a világban, minimum egy napfelkeltét és naplementét megnézek, mivel rendkívül különleges élményt tudnak nyújtani az ott tartózkodás alatt. Kairó sem volt különb, nagyon megérte felkelni reggel 6 óra előtt, még kicsit hűvösebb időben is. A szmog, és a zsúfolt városi kép rendkívül jól egészítette ki a gyönyörű színekkel tűzdelt napfelkeltét.
Látványosságok
➤ Gízai piramisok
➤ Nagy Szfinx
➤ Rooftop 7000
➤ A Kopt Múzeum
➤ Hanging Church
➤ El Fishawy Cafe
➤ Cairo Tower
➤ Dzsószer-piramis
➤ Felucca a Níluson
Kairó - a város látképe
Ha egy szóval kellene jellemeznem Kairó városát, akkor a kaotikus lenne a legmegfelelőbb szó. Taxival mentem a szállásra a repülőtérről, egyáltalán nem volt drága, és sokkal egyszerűbb volt mint bármilyen helyi tömegközlekedés. A kaotikus szó lehet azért is erősödött fel bennem, mivel Ramadan időszakába volt szerencsém eljutni Kairóba. Egyiptomban a Ramadan (Ramadán) a muszlim világ egyik legfontosabb vallási időszaka, és nemcsak vallási, hanem erősen társadalmi-kulturális jelentősége is van. Ilyenkor az egész ország ritmusa megváltozik.
A Ramadán idején a mindennapi élet Egyiptomban kicsit más szabályok szerint működik, és ezt jó előre tudni – főleg, ha ott vagy az országban. A lényeg az, hogy napkeltétől napnyugtáig a böjtölő muszlimok nem esznek, nem isznak (vizet sem), nem dohányoznak, és igyekeznek kerülni mindent, ami testi élvezettel vagy túlzott indulatokkal jár. Ez az időszak a türelemről, visszafogottságról és egymás tiszteletéről szól.
Napközben ezért sok étterem zárva tart vagy csak turisták számára nyit ki, az utcák csendesebbek, az emberek lassabb tempóban intézik a dolgaikat. Nyilvános helyen enni, inni vagy dohányozni nappal udvariatlanságnak számít, még akkor is, ha turistaként nem kötelező böjtölnöd. Az alkoholfogyasztás is erősen korlátozott, sok helyen egyáltalán nem szolgálnak fel ilyenkor.
Napnyugtakor viszont minden megváltozik. Az iftár idején – amikor megtörik a böjtöt – az élet szinte felrobban: az éttermek megtelnek, az utcák kivilágosodnak, családok és barátok ülnek össze vacsorázni. Ilyenkor már semmi gond nincs az evéssel-ivással, sőt, ez a nap legfontosabb közösségi eseménye. Röviden: Ramadán alatt nappal visszafogottság és alkalmazkodás a kulcs, este pedig egy egészen különleges, ünnepi Egyiptom tárul fel. Ha őszinte vagyok, az ünnepi Egyiptom enyhe kifejezés, sokkal inkább az őskáosz jellemző az esti órákban Kairóra. Esti órákban értem be a taxival a belvárosba, az autóutakon sávok nincsenek, természetesen emellett sávtartás se. Nincsenek közlekedési lámpák, a városban is fekvőrendőrök lassítják a forgalmat (néha alig észrevehetetlenül). A gyalogosok szinte bárhol bármikor keresztezhetik az utcákat, autóutakat, ez teljesen normális itt. Egy két hajmeresztő előzés közben jegyeztem meg a sofőrnek, hogy csoda, hogy nem ütköztünk, ő viszont csak annyit válaszolt: "nyugalom, ez itt teljesen normális ilyenkor, nem fogunk ütközni". Ahogy érzékeltem, ők ebben az őskáoszban (nekünk turistáknak tűnhet így) teremtették meg a rendszert és a biztonságot, amit ők tökéletesen ismernek.
Amit tapasztaltam, hogy rendkívül nagy a szegénység. Nagyon jó ár-érték arányú szállásokat lehet találni, és valószínűleg maga a szállás (szoba, erkély, érkező rész stb.) nagyon igényes lesz, viszont a szállás környezete elégé lelakott, szinte az egész város egy nagy szegény negyed. Félig kész épületek, omladozó falak, sötét sikátorok jellemzik. Véleményem szerint a város árnyoldala miatt maximum én 2-3 napot töltenék itt szívesen.
Gízai piramisok
A gízai piramisok az ókori Egyiptom legikonikusabb emlékei, amelyek több mint négyezer éve uralják a sivatag látképét. Ezek a monumentális építmények nem csupán fáraók sírhelyei voltak, hanem az egykori civilizáció mérnöki tudásának és világszemléletének lenyűgöző bizonyítékai. A piramisok a mai napig az emberi történelem egyik legnagyobb rejtélyei közé tartoznak.
Ez a három monumentális építmény – a Kheopsz-, Khephrén- és Mükerinosz-piramis – nem csupán síremlékek voltak, hanem a fáraók isteni hatalmának és az örökkévalóságba vetett hitnek a szimbólumai.
A három közül a legismertebb és legnagyobb a Kheopsz (Khufu) piramisa, amely az egyetlen fennmaradt ókori világcsoda. Eredetileg körülbelül 146,6 méter magas volt, ma nagyjából 138 métert mér, mivel a csúcsát borító mészkőréteg az évszázadok során lekopott.
A második legnagyobb piramis Khephrén (Khafré) fáraó nyughelye. Bár valójában valamivel kisebb, mint a Kheopsz-piramis, magasabbnak látszik, mivel egy kissé magasabb sziklaszirten épült. Ennek a piramisnak a csúcsán ma is látható az eredeti mészkőburkolat egy része, ami segít elképzelni, milyen vakítóan fehérek lehettek ezek az építmények fénykorukban. A Khephrén-piramis komplexumához tartozik a híres Nagy Szfinx is, amely oroszlántestével és emberfejével őrzi a fennsíkot.
A legkisebb piramis Mükerinosz (Menkauré) fáraó síremléke. Magassága "csupán" 65 méter, ami eltörpül a másik kettő mellett, mégis sokak szerint arányaiban ez a legszebb. Alsó részét eredetileg rózsaszín gránit borította, ami különleges megjelenést kölcsönözhetett neki. A kisebb méret nem feltétlenül jelentett kisebb jelentőséget – inkább az adott korszak gazdasági és politikai lehetőségeit tükrözte.
Érdemes naplementekor olyan helyet keresni, ahonnan a piramisok szépen látszódnak, hiszen páratlan élményt nyújt ilyen környezetben a gízai piramisok együttese. Erre tökéletes lehetőség nyílik a Rooftop 7000 nevű étteremből. Kis utánajárással találtam rá erre a helyre, amit mindenki dicsért. Nagyon kedves személyzet, finom ételek, és csodálatos kilátás jellemzi. Annak ellenére, hogy "elitebb" étteremről van szó, egyáltalán nem drága, sőt.
Nagy Szfinx
A Nagy Szfinx a gízai fennsík egyik legrejtélyesebb és legikonikusabb alkotása, amely oroszlántestével és emberfejével több mint négyezer éve őrzi a piramisokat. A legtöbb kutató szerint Khephrén fáraóhoz köthető, és az ő hatalmát, valamint isteni védelmező szerepét szimbolizálja. Mintegy 73 méter hosszú és 20 méter magas, így a világ egyik legnagyobb egyetlen kőtömbből faragott szobra. Hiányzó orra évszázadok óta találgatások tárgya, de nem Napóleon katonái rongálták meg, ahogy sokáig hitték. A Szfinx titokzatos tekintete és eredeti funkciója máig izgalomban tartja a történészeket és a látogatókat egyaránt.